A nyájas olvasó, ha sört vagy efféle huncutságot kíván inni, akkor nyilván betéved egy „közértbe” vagy a sarki, 613.sz. Italboltba és vásárol magának néhány ampullányit. A szokásos eljárás természetesen a fermentátornál is ez. Bár valamikor régen, az idők homályában, még egyetemi évei előtt, szinte még gyerek sem volt, egy vidéki sörgyárban  tett-vett söripari szakmunkásként, mikor nekiállt már egy főzetnek. Nem azért, mert ínséges idők köszöntöttek volna rá – hiszen természetbeli juttatásként havi bő ötrekesznyi „házi ital” volt a melós ellátmánya – inkább, mert már akkor élt benne a kíváncsiság a saját főzés élménye iránt. Nekilátott hát és egy „BarkácsSpatent” készített a második emeleti konyhában. Volt ott minden, hőmérő, fokolók, bruckhefe, staubhefe, komlókivonat, maláta, koronazáras palackozás, gőz, még több gőz, na és munka, rengeteg. A sör persze olyan lett, amilyen, de legalább handmade! Sokat persze ne beszéljünk róla…

Ez volt a nyolcvanas évek végének legendája. A főzögetést aztán jegelte hősünk. Illetve…nem is jegelte, egyszerűen csak nem foglalkoztatta többé a dolog. Egészen kb. 2009-ig, mikor egy benzinkút kis shopocskájában meg nem látott valami barna löttyöt: KBAC, virított a cirillbetűs felírat a címkén. Kvász, gondolta a fermentátor. Miafrancez!!!? Persze, nem tudta rá a választ… Gyorsan, elő az internet, lapozgatás – és valóban, néhány recept elő is került az oroszok és más keleti szlávok nemzetinek nevezett italáról, házi gyártású sörpótlékról. Na, meg nem csak sörpótlék, hanem kólapótlék is. Igen, persze, ez így meredek kicsit; hogyan is pótolhatja valami egyszerre a sört és a kólát? Ilyen nem lehetséges – gondolhatnánk. És jól is gondolnánk – mert valóban nem pótolja egyszerre a kettőt. Ott van tehát egyszer az igazi, az eredeti kvász (ugye, nem véletlen a hasonlóság a mi kovász szavunkkal!) és ott van a bolti, szintetikus vacak is: víz, cukor, CO2, aroma, színezék (létezik persze mindezek mellett még a szintén alkoholmentes, de nem szintetikus, hanem tejsavas erjesztésű ital is – erről valamikor majd később szó lesz). Hát, ez nem kvász, még akkor sem, ha úgy is nevezik! Nem csak szintetikus, de alkoholmentes is. Így igazából gyerekek is ihatják. Persze, az enyémek aztán nem! Ahogyan én sem, mivel engem is jobban érdekel a boltokban nálunk nem kapható, az igazi, az eredeti változat! Ez volt a fermentátor első főzete, ez lesz az első receptleírás élményleírással és apró, technikai okoskodásokkal. A célközönség pedig elsősorban az érdeklődő, de abszolút amatőrök gyarapodó tábora. Természetesen az abszolút amatőr itt nem valami degradáló jelző, egyszerűen csak arról van szó, hogy a blog az otthon és viszonylag könnyen megvalósítható eljárásokat kívánja bemutatni. Hiszen a legtöbb ember nem tart a spájzban vagy a fűszeres polcon malátát, nincs felszerelve a konyhában sem egy komplett sörfőző szett, külön ászokpincét sem fúr a lakása alá. A leírások többsége ehhez kíván alkalmazkodni; nem kell más csak néhány konyhai edény, melyeket jól megpakolunk vízzel és különféle harapnivalókkal, melyek szinte bármely élelmiszer áruházban beszerezhetőek.

Jó munkát!