Pontosítsunk: egy Halloween-i mead!
A Helló, Winnie!-t nem mostanában, hanem még tavaly decemberben főztem, hogy aztán idén januárban le is palackozzam. Viszont már akkor tudtam, hogy idén Halloween-ra készült: erre a kelta és keresztény eredetű elemeket is tartalmazó ünnepre. Most ilyen kulturális izékbe, hogy a miénk-e a Halloween vagy sem, egyáltalán ünnep-e nem kívánok belemenni. Ünnepli aki akarja és nem teszi, aki nem akarja. A lényeg, hogy tudunk róla és mindenki gondol is róla valamit. A sötétség, az elmúlás, esetleg a borzongás, a hűvösebb idő, ill. utóbbi okán esetleg a magasabb alkoholtartalom, a szezonális fűszerek, a méz – egy sörfőző számára valahol ezek (is) jelenthetik a Halloween-t, a Mindenszentek előestjét (‘all hallow’s evening’). A mézről persze a medve is az eszünkbe juthat, a medvéről pedig egy ismert mackó is. Ezek jegyében született meg ez a sör. Vagy bor?
De mézsör vagy mézbor?
Ez a főzet inkább egy mead, tehát egy mézből és vízből készített (esetleg fűszerezett), magas alkoholtartalmú erjesztett ital. A magyar köznyelv általában nem tesz különbséget a mézbor és a mézsör között, legalábbis utóbbi szóval többnyire mindkettőt jelölik. Az angol mead (vagy például a szláv nyelvekben a medovina, ill. a többi, ezekhez hasonló alak) azonban egyértelműen a közvetlen erjesztésű mézborra utal. Ezzel szemben viszont amit az angolban (és ezáltal nemzetközileg is) braggotnak neveznek, azt már mi is lelkiismeretfurdalás nélkül nevezhetjük mézsörnek. A braggot (mézsör) közvetett erjesztésű, vagyis szükséges a cefrézés folyamata, melynek során a maláta keményítőtartalmát el kell cukrosítani, hogy azt az élesztő le tudja majd bontani. Ebben az esetben ugyanis a mézen kívül már árpamalátát is felhasználunk. (Bonyolítja a helyzetet, hogy ezeken kívül még létezik egy ún. melomel is, ami a gyümölcs hozzáadásával készült mézbor. Vagyis egy spéci mead.)
A gyöngyöző mézbor stílszerűen pezsgőspalackban
Egy helló Mackótól – Halloween alkalmából
A Helló, Winnie! egy CO2 -ot is tartalmazó ún. gyöngyöző mézbor. Ezt megkérdőjelezhetetlenül ki is lehetne jelenteni a fentebb írtak alapján, ha főzetem nem tartalmazna mégis némi gabonát. Ha malátázottat ugyan nem is, de pörkölt árpát igen. Minimális mennyiségben, 5%-nál is kevesebbet, de mégiscsak adagoltam belőle, hogy egy sötétebb, darkosabb, borzongatóbb Halloween-i árnyalatot érjek el. Ezért is – meg azért, mert magamat legfeljebb is sörfőzőnek tartom, de semmi esetre sem borásznak – a Helló, Winnie!-t mézsörnek nevezem. Aztán az itt vagy máshol olvasottak alapján ki-ki eldöntheti, hogy ő minek is tartja!
A sütőtök mindössze hangulatjavító, a meadben nincs belőle
Az erjesztés borélesztővel történt. Ebben nem volt kockázat, hiszen a méz miatt szinte kizárólag erjeszthető cukrok voltak a sörlében, így az instabilitás (utólagos fertőzöttség) veszélye kicsi. Az őszi fogyasztásra való tekintettel szezonális fűszereket is előkerültek: a főzés végén szegfűszeget és fahéjat, a másodlagos erjesztés során pedig vaníliát adtam a készülő italhoz. Most kortyolgatva a Helló, Winnie-t! egy viszonylag magas alkoholfokú (9%), talán kicsit karcos, visszafogottan savanykás, ugyanakkor fűszeres és enyhén bubis mézsörnek írhatom le.
Halloweenr-a sötét mézsört!
Itt pedig egy link az első mézsörömhöz, ami valójában szintén egy gyöngyöző mézbor volt, még a sörfőzős idők előttről, tehát egészen más technológiával.
Végül még egy-két fotó a Halloween-i mézsörről:
A hab persze hamar elszáll…
Végezetül köszönet OpenClipart-Vectors-nak a mackós fotóért! A képet a pixabay-ről töltöttem le, nem eredeti Micimackó-kép, tudtommal így nem sértek semmiféle szerzői jogot. A kb. 10 liternyi főzet palackjaira – melyek mind saját fogyasztásra készültek – valóban micimackós képeket helyeztem el, az itt látható utánzattal azokat takartam ki. A sör egyébként sem került kereskedelmi forgalomba, ahogy egyetlen más főzetem sem. 10-12 liter körüli főzetek esetében az egyébként is nehéz lenne.
