Úgy alakultak a dolgok, hogy a téli időszak kicsit holtszezon lett főzögetés szempontjából.  A holtszezonban azonban a fermentátor is megtalálja a sörfélékhez legjobban passzoló sportágat, a jégkorongot. Közvetlen szomszédságunkban pedig elérhetővé vált a földkerekség egyik, ha nem a legszínvonalasabb bajnoksága. Erről következzék egy rövid szösszenet:

 

KHL – Kontinyentalnaja Hokkejnaja Liga, vagyis az orosz nyílt jégkorong-bajnokság (a nemhivatalos magyar oldal itt tekinthető meg). Magáról a bajnokságról sokat most nem írnék, legyen annyi elég bevezetésképpen, hogy három-négy éve alapították, majd 2009-ben Európa legerősebb bajnokságának rangsorolták. A zuhanyzókban csak arról beszélnek, az NHL európai vetélytársa, hamarosan erősebb is lesz annál. Az viszont már most biztos, hogy egyre több orosz és cseh, svéd, stb. sztárjátékos jött vissza ide Észak-Amerikából és sok amerikai, kanadai játékos is megjelent a ligában. Azonban ezt a bajnokságot is csak a tévében láthattuk eddig, mert nem sok mindenkinek van kedve elutazni például Minszkbe megnézni egy Dinamó – Avangard mérkőzést. Ebben az idényben azonban a szlovákiai Lev Poprád is befért a 24-es (illetve a ismert repülőgép-katasztrófa miatt sajnos csak 23-as) mezőnybe, így viszonylag könnyű igazi „orosz”, KHL-es meccset megtekinteni élőben. Barátaimmal ősz óta terveztük ezt az utat és most, az alapszakasz vége felé, egy februári pénteken végre el is jutottunk Poprádra. Várható volt, hogy nem a tabella 21. helyén álló hazaiak lesznek a találkozó favoritjai a bajnokesélyes jegesmedvék (de jó lenne ezt a szóösszetételt leírni hazai viszonylatban is!) ellen – de abban okkal bízhattunk, színvonalas játékot láthatunk.

4500 néző előtt kezdődött meg az összecsapás, melyre azért rányomta bélyegét, hogy igazi tétje már nem volt a tabellát illetően. Az itthon ritkán látható technikai tudás nem párosult valami eszement hajtással. Az első harmad persze még kiegyenlített játékot hozott, ezzel együtt sikerült kicsit elbóbiskolnom a harmadik sorban. A kicsiny, de lelkes kemény maggal érkező Traktor a középső játékrészben aztán megrázta magát és vezetést is szerzett, 1-0. Rossz tippelő lennék, mert ekkor olyan magabiztosságot láttam megjelenni az orosz csapat játékában, hogy egy K.O.-t sem tartottam elképzelhetetlennek. Ráadásul a Poprád emberhátrányba is került (érdekesség, hogy az első két harmadban összesen 1-1 kiállítás történt, ez is mutatja, hogy a tét nem a bajnoki cím volt ezen a meccsen), elúszni látszott minden. Ľuboš Bartečko hátrányból történt egyenlítése teljesen váratlanul jött, a Traktort is olyannyira meglepte, hamarosan kapták a másodikat is, 1-2! Óriási volt ekkor a hangulat a poprádi Zimný štadiónban, zúgott a „hacelev”, azaz a HC LEV! Persze az oroszok annyival azért jobbak voltak, hogy még a harmad vége előtt fordítsanak – a harmadik gól kicsit össze is törte a hazaiakat. Nem egyszerűen azért, mert megint a vendégek szerezték meg a vezetést, hanem, mert a pakk épphogycsak átvánszorgott a kapuson, 2-3. Azt hiszem, ekkor jutottak el először és utoljára magyar szófoszlányok hozzánk a stadionban: valaki elkurvanyázta magát.


A záró harmad talán kicsit tüzesebb lett, több kiállítással, a Traktor egy kettős fórt is kihasználatlanul hagyott. Az 59. percben  a poprádiak természetesen megpróbálkoztak a kapus lehozatalával, de pillanatokon belül el is adták a korongot, 2-4. A közönség pedig elindult haza.
Poprádra eljutni tényleg könnyű, ráadásul olcsó is. ha csoportosan (min. 6 fő) utazunk, a szlovák vasutak még kedvezményt is ad. Mivel „okosba” diákokat is vittünk magunkkal Miskolcról, az egész kiruccanást (utazás+szállás+belépő) megúsztuk 35 euróból. Plusz a Tatran, melyet akár már 0,80 euróért is csapolnak Poprádon.

Visszamegyünk egy újabb meccsre, még ha el is viszi a tulajdonos Prágába a csapatot!