Hosszabb ideig szüneteltettem a főzést, igazából én sem tudom, miért. A napokban végre egy bemelegítő jellegű főzettel álltam elő. Okulva az első főzetek hibáiból, most már természetesen gondosan ügyeltem rá, hogy az előzetesen sütőben enyhén megpirított rozskenyér darabok áztatása, forralása és eltávolítása megelőzze a cukor hozzáadását, elkerülendő a fölösleges anyagveszteséget. Áztatás során ugyanis a rozskenyér megszívja magát vízzel, így a már cukros vízben történő áztatás esetén a kenyérdarabok eltávolítás után jelentékeny lenne a cukorveszteség. A korábban megszokottakhoz hasonlóan a pirított rozscipódarabokat harisnyába töltöttem, annak száját elkötöttem, majd néhány percre beledobtam a lobogó vízbe. A forralást ezt követően leállítottam, azonban a kenyér még hozzávetőlegesen fél órát ázott a vízben. Miután a zsákot eltávolítottam a léből, hozzáadtam az elegyhez a cukrot és a komlótobozt – utóbbit szintén apró zsákba kötve, hogy ne okozzon problémát a későbbi szűrés.

A komlófőzés a söriparban általában 90 perces és a komlót vagy komlókivonatot három részletben adják a sörléhez. Nálam csak egy kb. 40-45 perces főzés volt és a komlót is egy részletben adtam a léhez, azaz a komló hatását elsősorban az ízvilágban remélem majd érvényesülni, nem annyira a kész ital színében és illatában.

Nyílt erjedés

Miután kihűlt az elegy, hozzáadtam a mézet, majd egy kevés kvászlé és egy kávéskanál kristálycukor segítségével elkészítettem az oltót. Azt hozzáadtam a hat liternyi léhez és egy napig (bő 24 óra) nyílt erjesztésnek tettem ki a kvászlét, vagyis a lefedett lábosban hagytam a fermentumot. Másnap délután palackokba fejtettem a forrásban lévő italt. Természetesen itt is ügyeltem – amennyire a konyhai eljárásoknál ügyelni lehet – a tisztaságra, az edények és eszközök használat előtti forró vizes fertőtlenítésére. A palackokat természetesen nem töltöttem színig, hanem csak kb. a 75-80%-át használtam ki a rendelkezésre álló térnek, helyet hagyva így a keletkező gázoknak. A szén-dioxid-túlnyomást természetesen mindezek mellett is naponta, de inkább naponta kétszer leengedtem.

Négy-öt nap elteltével a kész ital hűtve fogyasztható. Mivel pasztörizálást vagy egyéb tartósító eljárást nem folytattam, igyekezni is kell a kvász fogyasztásával!

Hozzávalók:

  • kb. 6l víz (a párolgási veszteség a főzés során pótlásra került)
  • 0,6 kg kristálycukor
  • 12 dkg vegyes virágméz
  • 0,5 kg rozskenyér
  • kb. 10 g komlótoboz
  •  2,5 dkg sütőélesztő

 

Egy csupor kvász