Istenem, megmondani sem tudnám, milyen rég nem főztem már semmit! Igen, talán meg kellene indokolnom ezt, legalább magamnak, de fogalmam sincs a mit válaszolhatnék kérdésre! Érdektelenség? Lustaság? Más hóbortok durva dominanciája? Nem tudom, de azt igen, hogy mélyen be lett hajítva a képzeletbeli sarokba ez az egész valós fermentáció. Persze, időnkét álmodoztam-ábrándoztam erről-arról, de…
De most végre főztem valamit megint. Nem jobb a korábbiaknál, nem indokolható valami nagyon nagy újításokkal, vegyük egyszerűen bemelegítésnek. Mert az újrakezdés során kicsit szeretnék tervszerűbben, ellenőrizhetőbben, mérhetőbben és megismételhetőbben főzni!
A mostani kvasz egyrészt hagyományosnak indult, mert borogyínói fekete roszkenyérből (Borodinsky chleb) indult ki, melyet Magyarországon is meg lehet kapni némely áruházban. Menta- vagy ribizlilevél helyett zsályával ízesítettem. Az elkészítés eszközigénye a szokásos, recept található lentebb. Itt most 60 dkg rozskenyér lett felhasználva, kb. 30 dkg kristálycukor és 8dkg szárított zsályalevél. Utóbbi belefőzve a vízbe a kenyérrel együtt. A zsálya íze kellemes fűszerességet adott az egész italnak, amely jól pezsgett. De ez volt az utolsó sütélesztős, fazékban erjesztős italom. Csak úgy, a régi idők emlékére. Jöhetnek a sörösebb dolgok. Melyek folyamatban is vannak, részben palackozva már, részben erjesztés alatt. Róluk is lesz néhány poszt.
