Előzmények

Előző posztomban egy kísérletről volt szó, a kovászos erjesztésű lambicról. A lambic ugye egy spontán erjesztésű sör, melynek élesztő- és tejsavkultúrája a Brüsszeltől délre fekvő Zenne-völgye levegőjének sajátossága. Vagy így van vagy nem, lambicokat ott készítenek. Az erjesztési idő meglehetősen hosszú, akár több éves is lehet. A konyhám mélyén megbúvó apró főzőházban ezt úgy gyorsítottam meg, hogy egy épp készre nevelt kovászt adtam a komlófőzést követően a lehűtött sörléhez. Az a kísérlet arról szólt, hogy a teljeskiőrlésű rozzsal készített kovásszal milyen sört tudok elérni. Egy kellemesen savanykás sour beer lett belőle. A mostani, vagyis a második kísérletemben ezen is túlléptem eggyel. Az első lambicnál tölgyfacsipszet is tettem az erjesztőkádba, hogy ezzel igyekezzem halványan pótolni az igazi belga lambicok tölgyfahordós erjesztését. Pontosabban a tölgyfahordós ízt a sörben.  Ugye, én a nappaliba nem cipeltem fel tölgyfahordókat, hanem sörfőző áruházakban kapható 30 literes műanyag vödörben (“kád”) erjesztettem készre a sörömet. Visszatérve a tölgyfacsipszhez: ezek apró tölgyfakockák, sörfőző áruházakban szintén beszerezhetőek. Miután leerjedt az előző lambicom, a fadarabkákat kiszárítottam és egy fertőtlenített befőttes üvegbe pakoltam el. Feltételezve, hogy a kockák a pórusaikba a sörrel együtt az élesztőt és a tejsavbaktériumokat is szépen “beszívták”, a második lambicomnál (Lombic 2.0, vagy a Lombic oak) már ezekkel az apró fakockákkal oltottam be a sört. Sem élesztő, sem kovász, hanem pusztán tölgyfacsipsz! Így készült el a tölgyfás lambic!

A tölgyfacsipszek

A tölgyfás lambic

avagy a “tölgyfás erjesztésű” lambicos kísérlet: lombic 2.0

Izgatottan vártam, egyáltalán lesz-e annyi életben maradt cuccos a facsipszek felületén, pórusaiban, amennyi az erjesztést beindítja. Normál ügymenet szerint, ha kora délutánra beoltok egy sört, akkor legkésőbb hajnalig elkezdődik az erjesztőkád tetején elhelyezett kotyogó dübörgése. Vagy akár még aznap délután, mint történt az a tegnapelőtt készített legújabb sörszörnyetegemmel (arról majd egy későbbi posztban számolok be).

Most nagyjából 30 óra elteltével, tehát másnap este szólalt meg a kotyogó. Szép folyamatosan csilingelt és 20 nap elteltével palackba fejthettem a sört. Közben az erjesztés 5. napján 1 liter alma-meggy gyümölcslevet adtam az erjedő sörhöz. Utólag egyértelmű, a 12 liter alapmennyiséghez ez kevés volt, minimum a dupláját kellett volna, de inkább többet.

Az OG (Original gravity) 1,056 volt, a FG (Final gravity) pedig 1,008. Ezek ugye az erjesztés előtti, ill. utáni fajsúlyértékek. A hagyományos mértékegységekben gondolkodók számára tehát az eredeti extrakttartalom kb. 14 B°, ami az erjedés végére 2-re csökkent. A keserűségérték (IBU) 4, a szín (SRM) pedig szintén 4, de ez utóbbi számított értéket a hozzáadott gyümölcslé módosíthatta. Az alkoholfok hozzávetőlegesen 6,5%. Ami az ízt illeti: kellemesen savanykás, igazi sour beer került az asztalomra.

Azaz, előbb az ablakomba. Persze csak a fotó kedvéért.

 

A hab nem az igazi. De ez most tényleg másodlagos kérdés

 

Érdekel a teljes recept? További adatokért kattints ide és töltsd le azt!

Fontos, hogy olyan eleme is van ennek a receptnek, amely feltételezi, hogy elkészítetted az előző lambicot is és abból kinyerted a tölgyfacsipszeket. Ha azokkal nem rendelkezel, egy jó sört természetesen akkor is tudsz készíteni a recept felhasználásával, de szükséged lesz hozzá valamilyen élesztőre. És a kész sör már nem lesz lambic.