Mire kell vigyázni, ha a sör egy bor?
Ezúttal a karácsonyi forgatagban (forgatag, ez persze költői túlzás, hiszen messze elkerültem az üzleteket) egy új sörtípust néztem ki magamnak. Az amerikai árpabor magas alkoholtartalmú (8-12%-os) és viszonylag erőteljesen keserű sörfajta. Hajtott a kíváncsiság, izgatott is voltam tehát, így végül a tervezés során el is követtem egy hibát. Mivel a megszokott sörmennyiséghez (általában 10 liter körüli kész sör nálam egy főzet) jóval több malátára van szükség, én jóval többet is rendeltem. Ez nem lenne baj, de a fazék, amelyben a cefrézést elkövetem ettől még ugyanúgy 17,5 literes marad, már abban az esetben, ha színültig töltöm. Ami persze nem lehetséges, így praktikusan inkább 15 l-esnek tekinthető. A lényeg, hogy maláta-víz arány felborult, kicsit sűrű lett a cuccos. A keverőkanál konkrétan megállt a cefrében, amely állagában vetekedett a megszáradt tejbegrízzel.
A sör attól persze elkészült, de a megszokott 70-80% közötti kihozatalhoz képest 62-vel kellett megelégednem. Ez azt jelenti, hogy a maláta keményítőtartalmának 62%-a került cukorként a sörlébe. A jódnormál állapot is lassan állt be az arányaiban kevés vízet tartalmazó elegy miatt (kb. 2,2 volt a főcefrézővíz:maláta arány az otthoni sörfőzésnél kívánatos 3-3,5-hez képest). Ennek lehetett a következménye, hogy a dextrinszint (vagyis a nem erjeszthető cukroké) magasabb lett a tervezettnél. Persze, öröm az ürömben, hogy így édesebb a kész sör. Vagyis bizonyára könnyebben lehet vele csajozni.
A lényeg: ha árpabort vagy bármely más extraerős sört főzől, jól gondold át a cefrézővíz: maláta arányt az edényeid méretét is figyelembe véve!
Hogyan ne cefrézz!
American Barleywine 22C
Igazából két fő árpabortípus létezik. Az angol, illetve az amerikai. Ezek a sörök rendszerének két külön főcsopoprtjában helyezkednek el. Az angol a 17.-es kategóriában és kicsit hagyományosabb sör. Kevésbé jellemzik a komlós aromák, a felhasznált komló pedig többnyire brit. A sör íze tehát inkább malátás jellegű – annak ellenére, hogy a főzéshez azért itt is sok komlót használnak. Az ellentmondást az oldja fel, hogy inkább keserű-, nem pedig aromakomlókat, ill. a hidegkomlózás sem jellemző itt. A 22.-es főcsoportba (erős amerikai ale-ek) közé sorolt American Barleywine viszont erősebben, több részletben komlózott, a kész sör ízében a komlós jegyek erőteljesebben érezhetőek óvilági testvérééhez képest. Hidegkomlózás is lehet, de nem feltétlen. A felhasznált komlók pedig inkább amerikaiak. Mindkét sörtípusra igaz a magas, 8-12% közötti alkoholtartalom, ami ugye azért már felveszi a borokkal is a versenyt. A magasabb cukortartalom is boros asszociációkat idéz.
Ránézésre kicsit NEIPA-s lett…
Egyébként pale ale (Maris otter) és karamellmalátát használtam fel. Unortodox módon Magnum, Hersbrucker és Cascade komlókkal főztem, melyekkel a keserűség (IBU) 68-ra lett beállítva. Jó, ez elég keserű már, de az említett csajozásnál talán kimagyarázható. Az alkoholtartalom alulról súrolja a kategórai 8%-os minimumkövetelményét. A palackozócukorral talán pont sikerült is elérni azt.
Az első pohár
A végeredmény egy enyhén vöröses, telt, édes, de keserű sör lett. Az első reflexiók szerint egy belga trappistára emlékeztet az íze. Csak remélni merem, hogy a sörre gondoltak, nem a sajtra.
