Ez egy rövid poszt lesz
Palackozás
Vienna latte – egy sör a bécsi kávé hangulatában. Mármint a cél ez volt és remélhetőleg sikerült is elérni vagy legalábbis megközelíteni azt. Ismét egy édes stout a Milky Weight és a Black of White után. Különbség, hogy ez kevésbé cukros-ragacsos a laktóztól és nem kifejezetten a téli időszakra készült. Vienna latte. Amúgy jól bejáratott név, ha nem is a sörök között. A kislányom volt az ötletadó, aki él-hal a kávékért és az egyetem előtt baristaként is kipróbálta magát. Ő magyarázta el nekem, mit is érdemes tudni erről a kreálmányról – én pedig igyekeztem mindezt megjegyezni, majd beleépíteni valahogy az új sörbe.
Nyugi, ez egy édes sör, tejszínhabbal is meg lehetett inni! 😉
Így aztán került bele:
- méz, ami ugye, nem édesíti a sört, hanem épp ellenkezőleg: szárazabbá teszi azt
- fahéj, mert a vienna latte elképzelhetetlen nélküle (jó, nekem sikerült, de azért tettem bele)
- tej helyett tejcukor:na, ettől lett édes a stout, hiszen a színélesztők képtelenek lebontani a laktózt
- kávé ugyan NEM, de pörkölt árpa igen: a kávés ízek előcsalogatására teljesen alkalmas (egy szintig)
- alap mi más lehetett volna, mint a bécsi maláta, azaz Vienna malt
- volt még ott némi búza- és zabpehely is, hogy alakuljon a hab. Az eredeti vienna lattén ugye van tejszínhab is, csúnya is lenne, ha itt semmi nem ringana a sör felszínén!
A végeredmény pedig egy közepesen kávésan keserű, mindamellett mégis édeskés fekete sör lett, mely a méz ízét egyértelműen sejtette, a fahéjét viszont meglehetősen halványan hozta. Az elkészítés pedig továbbra is gépek nélkül, főzés és cefrézés kizárólag fazékban!
Itt pedig néhány fotó még a bécsi kávés sörről:
Kávézni az erdőben is lehet. Persze, sörözni is…
Vagy egy parkban!
A címke
