Ez most ismét egy rövid poszt lesz, viszont annál több belső hivatkozással, hiszen így vagy úgy, de már többször főztem – legalábbis részben – hasonló sört.

Ezen a fotón erősebbnek látszik a színe a valóságosnál, a számított EBC-érték alig 5

Cseh

Cseh erdő – a Šumava folytatásában fekvő Cseh-erdő hegységhez persze semmi köze, ellenben a névadás részint szól a sör cseh alapjainak (pilseni maláta, Saaz-komló, lágerélesztő), ill. utal a sűrű erdőkre is, jelen esetben konkrétan a  fenyvesekre. Alapvetően egy világos cseh lágerről (eredetiben: světlé výčepní pivo) van szó – csak épp egy kicsit megbolondított formában. El kell ismernem, ez legalábbis részben azért történt, hogy megpróbáljak előnyt kovácsolni „főzdém” technikai hiányosságaiból, miszerint kis konyhám nincs felszerelve elegendő mennyiségű hűtővel. Van ugyan két hűtőm is, de már ez nem elég! Az egyikben kizárólag saját főzésű sörök vannak, a másikban minden más: tehát pl. saját főzésű sörök is a felvágottak és a paradicsom mellett… Sajnos külön erjesztő hűtőm nincs, pedig már tervben volt, egészen a rezsicsökkentés csökkentéséig. Így aztán sajnos igazi lágerezést nem tudok folytatni, viszont a Fermentis W-34/70–es láger élesztője mégiscsak alkalmas magasabb, akár 20 °C fölött türténő erjesztésre is – akár utólagos ászokolás nélkül is. Az így leerjesztett lágert nevezzük gőzsörnek/steam beernek is. Nemzetközileg is van rá példa, első helyen is a California Common. Legalábbis a XIX. sz-ban még steam beerként főzték ezt a sört: ugyan lagert akartak készíteni, de a hűtést nem tudták megoldani. Erről, a steam bear kialakulásáról találni néhány mondatot egy korábbi posztban is.

„Látványpalack”

Erdő

Eddig megtudhattuk, mitől cseh ez a sör és mitől nem láger. De mitől erdő? Természetesen – mint fentebb utaltam rá – a lucfenyőtől, melynek rügyeit komlóhelyettesítőként használtam a főzés során (persze, komló is volt azért…). Nem hatalmas mennyiségben, csak épp annyira, hogy érezni lehessen a citrusos frissességet. A házi sörfőzők köreiben ma már egyáltalán nem számít ritkaságnak a „fenyősör” készítése: május végén-június elején, a friss hajtások megjelenésekor ez egy teljesen normális szezonális főzet. Már korábban is készítettem lucrügyes sört, pl. tavaly tavasszal (az érdeklődők ebben a posztban olvashatnak bővebben erről a különlegesen fűszerezett sörről) és ezt megelőzően idén is. Közös ezekben a sörökben, hogy egyik sem láger, hanem mind ale típusú! Ahogyan szintén ale (APA) volt az egyetlen téli főzésű fenyőrügyes söröm, a Luc Skywalker is. Januárban nyilvánvalóan nem találni az erdőben fenyőhajtásokat, viszont a mélyhűtő ebben is segített…

Amikor egy erdei túra során tényleg szomjoltó a sör!

Cseh Erdő

A Cseh erdő viszont egy láger, enyhén feldobva a magas erjedési hőmérséklet miatt kialakult enyhe gyümölcsös észterességgel és a lucfenyő hajtásoknak köszönhető citrusossággal. Amolyan „ivósör”: craftbeerként viszonylag alacsony (4,5%-os) alkoholtartalom és alapvetően lágeres szárazság jellemzi.