Mi az a fenyősör? Sör fenyőből?

Visszautalva  aposzt címére, természetesen csak nekem először, hiszen, ha csak viszonylag szűk körben is, de egy ismert termékről van szó,  korábban számtalan fenyősör készült már. Egyrészt van egy történelmi háttere a az elkészítésének, másrészt a hobbisörfőzők tavasz végén, nyár elején rendszeresen rávetik magukat a lucfenyvesekre és lelegelik azokról a fiatal hajtásokat. A rügyek rendelkeznek egyfajta kellemes, citrusos aromával és a komló mellett vagy helyett kiválóan lehet velük fűszerezni a sört. Vannak persze, akik esküsznek rá, hogy nem csak a fiatal, de az érett hajtások is kiváló adalékanyagok és Vízkeresztet követően a teljes karácsonyfát, de legalábbis annak tűleveleit beforgatják a főzésbe. Az én bátorságom eddig egyelőre nem terjedt ki, úgyhogy maradtam a zsenge hajtásoknál. Részint azért, mert mint írtam, ez az első ilyen főzetem, tehát azért az alapokról indulok, részint pedig azért sem, mert csupán műfenyővel rendelkezik szerény háztartásom.

Friss fenyősör a korsóban

A lucfenyőrügyek elsősorban citrusos, gyantás ízeket kölcsönöznek a sörnek. Mások állítólag egyéb gyümölcsös, virágos vagy kólaszerű ízeket is kiéreznek belőle, csókoltatom őket. És kicsit irigylem is, hiszen, ha tényleg így van, akkor ízlelőbimbóik révén számukra akkor szélesrá tárja a világ a kapuit. Gasztronómiai értelemben mindenképp.

A fenyősör kialakulása

A fenyőrügyből készült italokat Észak-Amerika őshonos lakosai (igen, az indiánok) mutatták meg a skorbuttól szenvedő francia és brit telepeseknek fontos gyógyírként azok bajaira. Az európaiak számára ez egészen új felhasználási módja volt egy fenyőfélének, talán nem is gondolták volna, hogy hajón, épületen és bútoron kívül mást is lehet lucból készíteni. Meglehet, Skandináviában is készültek korábban fenyőfőzetek, azonban annak ismerete az angol, de még a francia konyha tudományát is meghaladta. Az európai felfedezők és telepesek tehát1536-ban ismerkedtek meg a fenyőteával. A gyógyhatású készítmény receptje hamarosan átkerült az óhazába is és a főzet használata teljesen elterjedtté vált, hogy a hosszú hajóutak során a legénység sörét fenyőtea hozzáadásával dobták fel, megelőzendő a skorbut kialakulását. Később már nem csak a luc-, hanem a vörös- és a feketefenyő tűleveleit, ágait is felhasználták a gyógyteákhoz, így végső soron a sörkészítéshez is.

Kb. két perc pihentetés utána hab azért kissé összement

A főzetemről

A modern lucfőzetek lehetnek igazi sörök, melyek esetében a komló helyett vagy mellett használnak fel fenyőlevelket/rügyeket. De készülhetnek cukortartalmú szirupok is, melyeket vagy leerjesztenek vagy sem. Engem a sör érdekelt, így az erdőben, távol a nagy forgalomtól gyűjtött friss lucfenyőrügyeket használtam fel. A rendkívül világos extra prémium pilseni malátát használtam a cefrézéshez. A komlófőzés során végül 8 g keserűkomlót és 100g lucfenyőrügyet használtam fel – hogy az arányokról is eláruljak valamit. Felsőerjesztésű (ale) élesztővel dolgoztam és 12 nap elteltével került palackba a fickósör (utóbbi a neve a már a főerjedésen átesett, de még utóérés előtt álló sörnek).

A lenti képen lévő zöld sör természetesen csak egy játék: egy-két üvegbe a palackozáskor csepegtettem némi ételszínezéket a „fenyősebb” hatás kedvéért. A főzet döntő része természetesen úgy néz ki, mint az előző képeken is látható: ránézésre egy közönséges világos sör. Ízre frissítő, kellemesen gyantás ízű.

Fenyőzöld

UPDATE!

Későn vettem észre, a QR-kóddal az átírás során történhetett valami hiba, nem olvasható. Viszont a videó, amire mutat itt megtekinthető: