A felindulásról…
Mint egy előre nem tervezett szerelemgyerek! Egy késő őszi este nekiláttam előkészülni a másnapi főzéshez, mely egy Belga Dark Ale lett volna, sok-sok csokoládémalátával. A sörtervezés már rég meg volt, azonban a cefrézővízek kimérése közben belém hasított: én még nem is vagyok lélekben felkészülbe erre a sörre! Hiába terveztem meg és gyűjöttem ösze minden hozzávalót, ez a főzés nem érett még tetté bennem! Időre van még szükségem, hogy azonosulni tudjak a kreálmányommal! Vagy valami ilyesféle érzés, biztos mindenki ismeri, aki maga tervezte a sörét vagy az életének bármely apró kis szakaszát.
Hajdinás pilseni
De holnap mégis főzni kellene valamit! Ha már így feldúltam a lakást az előkészületekkel… Gyorsan ránéztem az alapanyagokra: milyen malátá, milyen komló, miféle fajélesztő van otthon. Majd leültem a tervező app elé és – majdnem sikerült gyorsan összerakni egy Cseh Prémium Pale Lagert (magyarul talán cseh prémium világos). Bár volt elegendő komló, W34/70-es lágerélesztő is, de malatából éppenhogy kevéske akadt. A 2 kg pilseni és a 30 deka bécsi a 12 literes batch (főzet) esetén vékonyka sört adott volna ki. Nem sok hiányzott, úgyhogy bátran hozzáírtam a malátásdoboz alján figyelő 20 deka hajdinapelyhet is. Hajdinával sosem főztem még… Viszont így kész is volt minden, másnap jöhetett a meló. Azaz, majdnem minden… ennek a sörnek ugyanis nem lett neve a nagy kapkodásban, a címkére így egy kényszermegoldás került. Becsszó, nem a nagyképűség vezetett – pedig abból van ám! – egyszerűen csak a pillanatnyi ötlettelenség.
Ha a palackozás túl jól sikerül és nincs elég üveged
A sör kicsit erősen komlókeserűs lett, de tükrös és szép habkoronával jelent meg a pohárba töltve. Csúszik. Mint egy sör, melyet megterveztek. Előre.
A címke. Névben gyenge, de azt legalább csupa nagybetűvel
