Főzzünk tortát!
Mindig nagy kedvencem volt a lúdláb torta. Gyerekkoromban még csak-csak elkészített nekem valaki, vénségemre azonban kiapadtak az ilyen források. Mivel pedig tortát sütni egyáltalán nem tudok, lúdlábtortát pedig pláne nem, arra gondoltam, hogy akkor főzök egyet. Valamelyik otthoni sörfőzés során jött az ötlet, mikor is a boldog cefrézgetés közben a Mad Scientists kraft sörfőzde szilvával, fahéjjal és vaníliával ízesített Szilvásgombóc sörét kortyolgattam. Főzni egy lúdlábtortát! Jó ötletnek tűnt. Megterveztem, lefőztem – és legközelebb majd kijavítom a hiányosságokat. Mert az első sosem tökéletes, azon biztosan kell majd alakítgatni később.
Lúdláb sörnek neveztem, amely alapjaiban egy angol porter. Mi hívjuk csak angol porternek, az angolok számára egyszerűen csak porter.
Angol porter 13C
Mint fentebb is olvasható, Nagy-Britanniában egyszerűen csak porternek hívják, de mi így különböztethetjük meg az amerikai és a baltikumi változattól. Sörünk eredetije Londonban fejlődött ki az édes barnasörből, nagyjából háromszáz évvel ezelőtt. Állítólag a kikötői rakodómunkások, hordárok között nagyon népszerűvé vált, innét is ered az elnevezés: porter. További érdekesség, hogy a későbbiekben az erősebb porterekből egy önálló sörtípus, a stout fejlődött ki. Az eltelt három évszázad alatt több átalakulás is érte az angol portert, mígnem a XX. század közepére aztán teljesen el nem tűnt. Az Amerikából induló kézműves sörforradalom a 70-es évek végén támasztotta fel a portert halottaiból. Ezzel együtt fontos tudni, hogy az „Amerikai porter” mára külön sörkatagória. Az óviláginál édesebb, lágyabb, alacsonyabb erdeti extrakttartalmú, így kevésbé alkoholos, viszont erőteljesebben komlózott.
Ne felejtsük azért, hogy lúdlábsöröm alapja, az angol porter továbbra is egy sör és mint ilyen folyékony, alkoholos és szénsavas. Egy sor dolog, amire egy torta képtelen. Viszont legalább annyi a közös, hogy kedvenc süteményem és a sör is jó sötét árnyalatú, ill. mindkettőt szeretem. Ez már önmagában egy remek kiindulási alap. Egy kicsit azért még csiszolni kellett főzetem tulajdonságain, hogy legalább magamat meggyőzhessem arról, bátran nevezhetem el azt a sütiről.
De milyen jegyekkel is rendelkezik egy lúdláb? Szedjük ezeket csokorba:
A lúdláb legyen édes!
Nézzük a részleteket! Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a lúdláb fontos tulajdonsága a már-már émelyítő édesség. Ezzel szemben a sörök inkább keserűek és savanykásak. De az ilyen apróságok azért megoldhatóak. Az édes ízt a sörnél is simán be lehet állítani, mégpedig többféle módon is. Gyakori megoldás, hogy laktózt (tejcukrot) adnak hozzá a gyártás során. A tejcukrot az élesztő nem tudja lebontani, így az erjedés után is megmarad és édes ízt kölcsönöz a kész italnak. Ez egy elég egyszerű megoldás, úgyhogy nem is ezt választom egyelőre. A másik lehetőség esetében a cefrézés hőlépcsőit úgy állítom be, hogy viszonylag sok dextrin (nem leerjeszthető cukor) keletkezzék a keményítő lebontása során, ugyanakkor pedig a szokásosnál kevesebb erjeszthető maltóz (malátacukor). A maltózt tehát leerjeszti a sörélesztő, a dextrineket nem. Mivel a dextrin is cukor és benne marad a kész sörben, az így készült ital édeskés lesz. Természetesen erjeszthető cukrok is keletkeznek az eljárás során, így a sörünk ugyanakkor alkoholos és szénsav is lesz. De összességében édeskés, alacsony vagy közepes alkoholtartalmú és enyhén szénsavas.
Legyen csokis!
A lúdláb másik fontos jellemzője a csokis íz. Csokoládát nem akartam a sörbe tenni, mivel annak magas a zsírtartalma és az problémás a söröknél. Viszont létezik egy ún. festőmaláta, amit csokoládé malátának is hívnak. Ez adja a sör mély színét és enyhén csokoládás ízekkel is rendelkezik. Tehát a csokis jelleg is pipa, mehetünk tovább!
Legyen meggyes!
A lúdláb torta harmadik jellegzetes tulajdonsága a meggy, pontosabban a meggyes íz. Ennek eléréséhez viszont már tényleg segédanyagot, 100%-os meggylevet használtam fel. 1,6 liter került a nagyjából 12 liternyi sörléhez. Talán legközelebb egy kicsit többet öntök bele. Érződik benne a meggy, nem is túlságosan tolakodóan, ami jó!A meggyes íz meghúzódik szépen a háttérben. De ez a sör így is sötét, édeskés, meggyes és enyhén csokis. A teljes illúzióhoz a desszertvillán kívül talán csak annyi hiányzik, hogy háromszög formában szervírozzam fel.
Végeredmény:
A kész sör édeskés lett, de nem elég édes. Javítási lehetőség: a következő főzeteknél hozzá kell nyúlni a tejcukorhoz, mert pusztán cefrézéssel a kívánt szintet nem tudtam elérni. A meggyes ízzel nem lett volna semmi probléma, talán egy kicsit erősebben érezve nem lett volna baj. Gond viszont, hogy a meggylé nagyon savanyúnak bizonyult. Javítási lehetőség: mivel más 100%-os meggylevet nem találtam a kereskedelmi forgalomban, a következő főzeteknél turmixolt meggyet, meggypürét fogok felhasználni. Előtte gondosan ki kell választani a gyümölcsöt, hogy az ne legyen túl savanyú. A csokis ízeket az említett festőmalátával is el lehet érni, de ezen is lehet még javítani. rről majd egy későbbi posztban írok.
Néhány jellemző:
Keserűség: IBU 22
Szín: SRM 28
Alkoholtartalom: ABV 5%
