Szerenád helyett

Szerenádra várva

Nem én búcsúzom, hanem a diákjaim. Befejezték a középiskolát és vár rájuk az érettségi. Ezt terveztem írni mikor még úgy tudtam, hittem, reméltem, hogy április végén szerenádozhatnak az ablakom alatt. De az akkor sajnos elmaradt a vírushelyzet miatt. Ahogy annyi minden más is elmaradt az életükben: szalagavató, ballagás, sok-sok hónapnyi iskolai együttlét, osztálykirándulás, ki tudja, még mi.

A felcímkézett palackok, előtérben a tablófotóval

De most akkor a szerenádról. Osztályfőnökként a nagykorú végzőseimet egy spéci, direkt nekik főzött sörrel kívántam megajándékozni. Ez egy Amerikai IPA, volt már hasonló. Igaz, ez most nem gyömbéres. Pilsenit használtam fel alapmalátaként és Caramunichet ízesíteni, színesíteni a sört. Keserűkomlóként Warriort adtam hozzá, aromakomlóként Simcoe-t. Hidegkomlózáshoz Hallertau hersbruckert és még további Simcoet tettem az erjedő lébe. Keserű lesz. Az IBU (International Bitterness Unit) értéke 50-es. Ez elég magas érték, tudom (100 ugye a maximum). De hát ez egy IPA, ráadásul amerikai, mit csináljak? A lányoknak talán nem is fog ízleni. Talán meg sem isszák. De örömmel adom mindegyiküknek. Mit is adhatnék, ha egyszer a sörfőzés a hobbim? Szerintem mindenki jól járt, hogy nem énekelni próbáltam meg!

Jó utat!

 

“APDÉT”!

Szerenád a szabadban – a helyszín a Bükkben

Bár a szerenád az eredetileg tervezett április 29-i időpontban az ismert okok miatt (covid) nem lett megtartva, de az írásbeliket követően egy erdei tisztáson, a járványügyi szabályokat mégiscsak pótolva lett. Csupa beoltott tanár, tartva a távolságot egymástól és a diákoktól is, az alábbi romantikus helyszínen. A sört avval az utasítással kapták meg, hogy vigyék haza, hűtsék be és majd otthon kóstolják meg. Pohárba kiöntött verzióról egyelőre nincs fotó, azt majd később tudok feltölteni én is.

 

“APDÉT2”!

Volt ott hab!

Hazaérve aztán végre én is megkóstoltam a sört. Maradt itthon ugyanis egy dugi palackkal.Nem mondom, hogy ez lett életem főműve, de frissítőleg hatott a májusi estében. A diákok remélem, örülnek neki és elteszik szép emlékként a szekrénybe. Sosem kóstolják meg, viszont örökké elképzelik majd, hogy milyen finom is lehet…