Miből készült
Gondoltam, ha már volt angol söröm (Englis IPA, igaz, arról nem posztoltam) és skót ale is, akkor nosza, főzök egy irish red ale-t, azaz ír vöröset ráadásként. Mert ugye, az ír és a vörös az eleve passzol egymáshoz. De mitől lehet egy sör vörös? Elvileg a karamell- vagy melanoidin malátáktól, mint ahogy a legutóbbi amerikai árpaboromnál is történt. Alpesetben az ír sörök színét is a karamellmaláta adhatja meg. Mivel régebben az írek kevésbé voltak tehetősek, mint napjainkban (értsd: piszok szegénység volt arrafelé egy-kétszáz éve), a drága karamellmalátákat nem tudták megfizetni. Így kevés pörkölt árpával helyettesítették azt. Mondhatni, szegény ember vörös söre minimális pörkölt árpa hozzáadásával készül, míg akinek van pénze, az megengedheti a zamatosabb kiegészítő maláta használatát. A komlóhasználattal hasonlóképp skótul bántak az írek, de erről majd lentebb.
Hogyan készült
Ennél a sörnél célom egy történelmileg némileg hitelesebb főzet elkészítése volt, ezért a pörkölt árpás változatot választottam. Alig 2%-ban adtam a főzethez, ami ez esetben mindössze 50 g-nyi mennyiséget jelentett! A sör színét ez így is felvitte 12-es SRM-re (Standard Reference Method, a sör színét leíró szabvány, mely 1-40 tartó tartományt jelöl ki a legvilágosabbtól a legfeketébb sörökig). Az ír vörös ale-eknek a 9-14-es kategóriákban kell maradniuk a leírás szerint. Fehérjepihentetést nem tartottam a cefrézés során, viszont volt két keményítő-lépcső: egy hosszabb 64 °C-on és egy rövidebb 72 °C-on. Utóbbira azért volt szükség, hogy érzékelhető mennyiségű nem leerjedő cukor is keletkezzék. Ezzel növelni tudjuk a sör testességét. Normál esetben a karamellmaláták végeznék el ezt a feladatot, de ugye, ebbál a főzetből azok hiányoznak. A komlózásra figyelni kell, hogy csak mértékkel kövesse el az ember. Nem véletlenül, hiszen a komló drága mulatság, használatát nem engedheti meg magának bárki! Aki túl sokat tesz a főzetébe, az nyilván angolkodik. Legalábbis az írek így gondolhatták régen – vagy legalábbis én így gondolom ezt most.
A komlókeresrűségnek az irsih red ale-ek esetében 18-28 között kell maradnia, az én sörömnél ez 23 lett. Mármint a keserűségi skálán, ami ugye az IBU-érték (International Bitterness Unit).
A végeredmény alkoholszintre egy kicsit magasabb lett a típusleíráshoz képest (kb. 5,6%), viszont könnyed, de különleges karakter nélküli. Simán meg lehet inni, amolyan beszélgetős sör. De kortyolgatva azért meg tudom érteni az íreknek az angolokkal szemben érzett averzióit: hiányzik a komló, a sör erőteljesen malátás jellegű. Persze, hiányérzetemben benne lehet az is, hogy csapraveréskor már tavaszodik és ilyenkor jobban kívánja már az ember a frissítőbb söröket. Na, most nekem meg még az erjesztőben bugyog egy hangás skót ale is, úgyhogy a frissítőre várnom kell.
15A Irish Red Ale
Könnyen iható malátás ír sör, melyben kevés édeskés íz is van. Lehet karamell malátás édes íz, néha egészen tejkaramellás jelleg is – legalábbis a hivatalos leírások szerint. A kategórián belül számos variáció létezik. A tradícionális példákra egyöntetűen jellemző az alacsony komlózottság (ne felejtsük el, a komlót korábban igen drágán tudták csak beszerezni az írek!), ill. az enyhén pörköltes ízek. Itt persze ne a magyar konyha pörköltjére asszociáljunk (gondolom, kései a figyelmeztetés, máris megtörtént…), hanem például a már említett pörkölt árpára. Bár az írek sok évszázada főzik a maguk felsőerjesztésű (ale) söreiket, az ír vörös az angol bitter adaptációja, csak éppen jóval visszafogottabb komlózottsággal. Mondom, a pénz nagy úr! Plusz ugye, jött még a csipetnyi pörkölt árpa: a szebb színért és a szárazabb kortyérzetért.
