Hangasör: az ötlet

Skóciáról nem sok növény jut az eszembe, de hogy a komló tutira nem, az hótziher. Viszont ott van például az árpa, amiből sört főznek. Vagy épp whiskyt. Mint a legutóbbi skót ale-em esetében is, mely alapjába véve sör volt ugyan, de whisky-vel ízesített. Tehát az árpánál tartottunk. Különösebb fejtörés nélkül nem is tudnék felsorolni több növényt, amely megterem kockásszoknyás barátainknál. A baj csak az, hogy gondolkodás után sem biztos. Lényeg, hogy a komló valóban nem jellemző a Brit-sziget északi részén, így a régi skótok sem avval, hanem helyette hangavirággal ízesítették sörüket. Pontosabban, nem kifejezetten  a komló helyett tették azt bele, hiszen a komlót nem is ismerték. Ismerték viszont a hangát (más néven csarab, de hívják erikának is). Ha pedig hanga, akkor hangasör!

Hangavirágos sör

Hangasör: a történet

A skótok nem maguk találták ki a hangás sör készítésének fortélyait, hanem a brit fősziget korábbi lakóitól, a piktektől tanulták el. A piktek egyébként a skótokhoz hasonlóan egy kelta népség. Az Angolszász Krónika szerint hajókkal érkeztek Szkítiából a mai Írország partjaira. Az akkor még ott élő skótok elhajtották őket a búsba mai Skócia területére, mondván, az Ír-sziget már megtelt, ne akarjanak ott migránskodni. A tetovált vagy festett testű (a rómaiak állítólag ezért nevezték el őket pikteknek a ‘picti’, azaz festett/tetovált szó alapján – milyen érdekes ezt összevetni az angol picture szóval…) hajósnép szófogadóan engedelmeskedett és tovább is evezett Skóciába. Ami akkor természetesen még nem volt Skócia, de ez most lényegtelen. Ott szépen letelepedtek, csatázgattak a britekkel, amikor pedig épp nem, akkor pedig hangasört főztek. És ittak – nyilván.

A lényeg, hogy jól el voltak, éldegéltek. Egészen addig, amíg meg nem jelentek a partjaiknál a korábban említett skótok, akiknek addigra elegük lett az írek szigetéből. Két dolgot akartak csupán a piktektől: a földjüket és a hangasörüket. Előbbiről némi csatározást követően még csak-csak lemondtak, de a második receptjét inkább a sírba vitték magukkal.  “A piktek olyan nagy becsben tartották, hogy a legenda szerint az egyik királyuk inkább levetette magát egy szikláról, mintsem elárulja az őt legyőző skótoknak a hanga sör receptjét.”  Nem tudom, tényleg így történt-e, de ha igen, akkor fogalmam sincs, mit iszogattak ezt követően évszázadokon át a győztes skótok. Talán mégiscsak akadt egy pikt, aki nem vetette le magát a szikláról, hanem megfőzte elkészítette a következő főzetet?

Hanga (Calluna vulgaris) Forrás: wikipedia

A későbbiekben ott “fenn” északon a skótok tehát sokáig nyugodtan főzögették hangás (csarabos) söreiket, míg tőlük délebbre az angolok a saját egyéb, ki tudja milyen fűszerezettségű saját ale-jeiket. A komlót nagy egyetértésben messzire elkerülték mindketten. Nagyjából így ment ez egy-két-három-nemtudomhány évszázadig, de saccperkábé a középkor végéig, amikoris az egyik angol király megkóstolhatott egy komlózott sört és az fenemód megtetszett neki. Onnantól mindjárt törvénybe is iktatták, hogy a sör akkor és csak akkor sör, ha komlóval van ízesítve. Ennek megfelelően elkezdték a komló termesztését a brit lankákon. A skótokat mindez kellemetlenül érintette, mert lankáik ugyan még csak-csak voltak, de a többnyire hűvös és rideg Skóciában a komló nem igazán élt meg. Két lehetőségük maradt: vagy  vásárolnak komlót az angoloktól vagy titokban, az éj leple alatt főzik tovább hangás söreiket. Előbbire pénzük nem volt, a utóbbira joguk. Naná, hogy a konok skótok az utóbbit választották (az vesse rájuk az első követ ezért, aki nem fél attól, hogy a másodikat maga kapja…)! Emiatt is lett a hangasör az ellenállás itala. Egy ideig legalábbis, de aztán a századok alatt a hangasör mégis valahogy egyre jobban visszaszorult. Olyannyira, hogy a XX. századra nagyjából el is felejtették az ősi recepteket (ugye-ugye, a pikt király végül mégsem hiába vetette magát le a szikláról). 1986-ban került elő egy skót boltban egy gael nyelvű ősi recept, melynek alapján aztán újrafelfedezték a heather ale-t.

 

A Heat her, avagy egy heather ale főzése a konyhában

A piktek, majd később a skótok ugyan nem raktak komlót a heather ale-be, de egy abszolút komlózatlan sör teljességgel idegen lenne a modern idők ízlelőbimbói számára. Úgyhogy másokhoz hasonlóan néhány gramm keserűkomlót én is felhasználtam a főzés során. A keserűség érték 18-as lett (a 100-as skálán) ami már érezhető, de talán senki számára nem túlzás. A mai nem hivatalos szabvány szerint a 11-23-as sávban érdemes maradni ezzel az értékkel, úgyhogy ebben jó vagyok. Alapmalátának a jó öreg pale ale-t használtam, amit 10-10% caraamber és caracrystal 120-assal egészítettem ki, illetve a sör színének és a karcosabb ízek beállítása végett még egy kevéske pörkölt árpa is bekerült a cefrézővízbe ( a 3 kg maláta mellé 30 g, tehát tényleg nem sok). És természetesen hanga. A szín számított értéke 21 (a a maximum ugye a 40 az SRM rendszerében).

A sör így inkább malátás jellegű lett, de biztosan állíthatom: ahogy kortyolgatom, érzem rajta a hanga virágos ízeit. A kb. 12 liternyi sörbe 100 g szárított hanga (jórészt virág, de szár is) került. Amit viszont kihagytam: virágméz, melasz, Igazából, ha lehet, kerülöm a különféle hozzáadott cukrokat a söröknél. Bár itt akár el is gondolkodhattam volna a kivételezésen. A lényeg viszont, hogy egy nem gyümölcsös, ellenben virágos és könnyedebb, alacsonyabb alkoholtartalmú (az 5% egy felfelé kerekített érték), visszafogottan keserű malátás sör a végeredmény. Akár a hölgyek kedvére való is lehet, innen a név is: heat her. Nőnapra biztos príma lett volna a lányok, asszonyok szívét melengetni. Vagy nem…Szóval, ha valakinek mégsem jönne be csajozós sörként, a felelősséget nem vállalom!

Heat her