Egy Imperial Stout az év végére
Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban. Ízlelgessük még ezt egy kicsit! Nem csak a sört, hanem a nevet is. Gyermekkorom szovjet-olasz vígjátékának címe tört itt elő. Nagyon emlékezetes mozi volt, valaha remekül mulattam rajta. Kb. úgy 7 évesen. Gondolom, mára egy nézhetetlen, siralmas komédiává értékelődött át a film. Tudom, hogy így van, mert a minap megpróbáltam megnézni. Szerintem a nosztalgivonat vitte csak fel az értékelését 8,2-re a port.hu-n. A sok kínosan nevetséges (nem vicces, hanem nevetséges!) burleszk elem mellett elég, ha annyit mondok róla, hogy a külföldi kincsvadászokat titokban megfigyelő, majd rájuk lecsapó KGB-s tiszt a jófiú a történetben! Na, erről a filmről, pontosabban csak a címéről kapta nevét ez a főzet, majd kiderül, miért is.
Hazai környezetben
Maga a sör nagyjából olyan, mint egy szerelemgyerek: senki nem tervezte, de megszületett! Én legalábbis nem terveztem, az biztos! Na jó, egy kicsit talán mégis, de addigra már úton is volt.
A szinpetri szalamandrával
A nem tervezett sörtervezés
Mert a söröket megtervezik, ugye. Aztán a tervek alapján megrendelik az alapanyagokat a webáruházból. Ez úgy néz ki, hogy megadom például, hogy kérek 3 kg Maris Ottert (Pale Ale maláta) és érkezik 3 kg Maris Otter. De, hogy biztos legyen a tuti, a boltban inkább egy picit ráhagynak és lesz belőle 3 kg meg még vagy tizenöt deka. A 20 dkg pörkölt árpa (veszélyesen erős cuccosról beszélünk, ha húsz dekányit rendelek belőle, az már alapból legalább két főzethez lesz!) helyett kapok esetleg huszonháromat. És így tovább. Sosem kevesebbet, mindig egy picivel többet! Lehet, hogy jófejségből, de egy kicsit talán azért is, mert elegük van már a sok reklamáló, telefonálgató hobbisörfőző konyhatündérből. Korábban az ilyen fölös maláta ment a kukába. Oké, kipróbáltam müzlinek is, de túl ropogós volt. Úgyhogy az is kuka! Az utolsó néhány főzet maradékát azonban gondosan félretettem egy dobozba, hogy majd egyszer biztosan jó lesz az valamire. Sok ilyen kacat kallódik a lakásban (szakadt szandál, régi szemüvegek, stb.), közös bennük, hogy soha, semmire sem lesznek jók! Most viszont, mikor már összegyűlt egy súlyos mennyiség - ez itt nem több másfél kilónál - eldöntöttem, főzök a maradékból valamit. Abból a maradékból, amit kábé a konyha kövéről söpörtem össze. Sokáig kellett a tervező programmal vacakolnom, hogy az kiadjon valami értékelhető főzetet, mert a spéci, színes maláták elég felülreprezentáltak voltak a gyűjteményben. Végül aztán némi cukrot is kalkuláltam a főzetbe, hogy értelmezhetőek legyenek az arányok. Összességében nyolcféle malátából és kétféle cukorból főztem le a sört. Ennyit a hihetetlen kalandokról már, ami a sör kicsit cirkalmasan hosszú nevét illeti (szájbarágó 1).
Típusát tekintve egy Russian Imperial Stoutról van szó. Kicsit félevezető a név, mert nem orosz sörről beszélünk, hanem angolról. Pontosabban amerikairól, de erről inkább a keretes részben lehet olvasni. A lényeg, hogy a XVIII. században II. Katalin cárnő udvarába hajózták be a stoutot a britek. Tehát Szentpétervárra. Ezért adja magát a filmcímből Leningrád (szájbarágó 2).
BJCP 20C Imperial Stout
Vagy ahogy sokszor nevezik, Russian Imperial Stout. Eredetileg a XVIII. században kezdték főzni. Pontosabban eredetileg ezek a sörök porterek voltak, melyeknek erősebb változatait (ezek voltak a stoutok) gyártották exportra. Leginkább a cári udvarba, ott vált ez a fekete malátalé igazán népszerűvé. A sör igen erős volt mind alkohol-, mind pedig komlótartalom terén. Mindkettő fokozza a tartósságot, amivel gátolja a baktériumok és a vadélesztők elszaporodását. Így a hosszú hajóutat követően is bátran lehetett fogyasztani az italt, az nem romlott meg. A napóleoni háborúk idején leállt a kereskedelem a brit birodalom és a cári Oroszország között, így ezeket stoutokat Angliában kezdték el értékesíteni. Később ez a sörtípus teljesen eltűnt a kínálati oldalról, gyártása megszűnt. Egészen addig volt ebben a tetszhalott állapotban, mígnem a sörforradalom idején (tehát a múlt század végétől) az Egyesült Államokban fel nem támasztották. Így állt elő az a furcsa helyzet, hogy egy Angliában kitalált, de nevében orosz sör mára valójában amerikainak számít – legalábbis a BJCP sztenderdje szerint.
Keserűségértéke (IBU) 50-90 a 100-as skálán. Ami azt jelenti, hogy a fogyasztók szerint igen keserűnek tartott cseh pilseni sörök keserűségértékének a duplájáról beszélünk. Alkoholtartalma (ABV) 8-12%, vagyis ez alapján a Russian Imperial Stout egy álruhás bor. Színe (SRM) 30-40 közötti a skálán, melynek felsőértéke egyébiránt épp 40.
De térjünk vissza a maláták beszerzésére! Azokat, mint minden egyéb alap- és segédanyagot, eszközt egy, a hobbisörfőzők között igen népszerű áruházból rendelem. A tulajdonosnak ugyan van neve is, rendesen: vezeték- és keresztnév, ami ilyenkor szokásos, mégis mindenki csak úgy említi, hogy az Olasz. Az ő neve, pontosabban azok a rendelések, melyek ő küldött, azok kerültek bele még a söröm nevébe: az Olaszok (szájbarágó 3).
Igen, semmi habja! De a magas alkoholtartalmú sörök egyébként sem a habtartósságról híresek
Főzetem keserűértéke (IBU) 52, alkoholtartalma (ABV) 12,5%, tehát a palackozócukor révén még egy kicsit ki is lóg felfelé az egyébként is irdatlan erős kategóriából. Színe (SRM) pedig a maximális 40-es. Ezek ugye nem mért, hanem számított értékek. Illetve a szín esetén a számított érték valójában az 50, mivel azonban a 40 a maximum, ezért a címkére is az került. Igazából olyan sötét lett ez a sör, hogy mellette még egy fekete lyuk is zseblámpának tűnik. Pokolba a szingularitással!
A habtartósság csekély. Mire felkészültem a fotózáshoz, az a kevés is eltűnt, ami volt. Viszont tudni kell, az erős sörök cefrézésénél érdemes beiktatni egy olyan hőlépcsőt, mely a fehérjék aminosavra történő lebontásának kedvez. Ez pedig sajnos a habtartósság ellen van dolgozik!
Végül pedig, ha már annyi szó volt róla, itt egy rövid ismertető a filmről:
