Élénk szín, tartós hab
Sör és bor, ha nem is mindenkor, de időnként összeér. Ezúttal legalábbis együtt ért, erjedt a sörlé a szőlőlével. Eleve vannak olyan sörök, melyek névleg borok, de ott csak a fantázia szülte az árpabor elnevezést, az italnak alapanyag és gyártási eljárás szempontjából semmi köze a borokhoz, azok színtiszta sörök. Most viszont valóban borosítva lett a sör, nagyjából 20%-ban ugyanis muskotályos szőlőlé került az erjedő saison sörbe. Mivel 100%-os szőlőlevet kiskereskedelmi forgalomban csak elvétve találni (ha egyáltalán találni: amennyiben igen, akkor én azt tényleg elvétettem…), egy nagyon híres Gerehez fordultam segítségért. Nem, nem a Richárdhoz, hiszen szerintem, ha ő kimenne a hegyoldalba és körülnézne, az sem tudná, hogy ott micsoda nő! Úgyhogy az Attilától kértem segítséget. Bevallom, nem valami régi jó ismerettségről van szó, hanem egyszerűen csak rendeltem egy velük is kapcsolatban álló webshopból 3 liter muskotályos szőlőlevet, mely aztán kalandos úton meg is érkezett hozzám.
Élénk szín, tartós hab
Maga a sör, melyet lefőztem egy belga saison. A főerjedés aktív szakaszának lezárultával a szőlőlevet hozzáöntöttem a fortyogó sörléhez az erjesztőkádba. (Tudni kell, hogy házi/konyhai sörfőzés esetén az erjesztő „kád” valójában egy 30 literes műanyag vödör. Többen ismerősöm, aki megfordult nálam, szegezte már nekem a kérdést: mit készülök festeni, hogy tele a lakás „diszperzites” vödrökkel?) A sörlével tehát leerjedt a szőlőlé is. A leerjedt szőlőlé pedig a or, ugye? Némi túlzással azt is lehetne mondani, hogy egy részben sör, részben bor elegy képződött. De azért ez messze nem olyan, mintha összeöntenénk néhány liter borral a sörünket. Itt együtt, egy élesztő által lett leerjesztve a kétféle, cukortartalmú alapanyag. Ez egy borsör. Vagy sörbor. De semmiképp nem boros sör. Az ital erőssége is valahol a kettő ital között van, kb. 8%-os alkoholtartalomról beszélhetünk. Legalábbis egy-két pohár után, később már semmi értelmesről nem lehet, tekintve a természetes tudatmódosító magas arányát.
A betűtípus miatt talán csalóka a felírat, az alkoholtartalom valójában „mindössze” 8%
25B Belga saison
Saison, ami itt arra utal, hogy szezonális, azaz idényjellegű sör. Télen lefőzték és a belga (jó, rendben: vallon) parasztok aztán ezt itták a földeken. Amolyan aratósörnek, agrársörnek tekinthető. Eredetileg elsősorban egy alacsony alkoholtartalmú, frissítő ital volt, melynek a funkciója a szomjoltás és az energiapótlás, nem pedig valami mezei, szántóföldi tivornyázás céljából. Bár már akkoriban is léteztek némileg vastagabb változatok, azokat viszont a kocsmákban lehetett elérni. Ma már a saisonok között megkülönböztethetünk asztali (3,5-5 %), standard (5-7 %) és szuper (7-9,5 %) változatokat is és a saison a földekről átkerült a kiskocsmákba, majd pedig az igényes sörözők asztalára is. Maga a sörtípus nagyon száraz, maradékcukor alig található benne. Speciális saison élesztőtörzsekkel készül, azoknak köszönhetőek a gyümölcsös, fűszeres észterek, melyek a sör különleges ízvilágát adják. Emiatt is van az, hogy a legtöbb esetben nem adnak hozzá külön fűszereket és a komlók közül is többnyire a kevésbé fűszereseket preferálják.
Még néhány szó az összetevőkről
A saison sörhöz alapvetően az kell, ami más sörökhöz is: árpamaláta, komló, víz és élesztő. Ezen kívül gyakran adnak hozzá cukrot is, hogy szárazabb legyen a kész sör. A cukrok mono- vagy diszacharidjait a különböző sörélesztők általában maradék nélkül lebontják – így a sörben nem marad semmi cukor. Hogy ez tényleg biztosítva legyen, speciális saison élesztőt használnak, melyek amiláz enzimmel rendelkezve az esetleges dextrineket (más sörélesztők számára erjeszthetetlen cukrok, melyek több glükózegységből állnak), de akár még a keményítőmulekulákat is képesek lebontani. A sör így tényleg száraz lesz, semmi zavaró tényező nem fogja gátolni a frissítő hatást! Mert a saison eredeti célja az: frissítse a megfáradt mezei munkást! Ki akarna a munkában megizzadva édes, cukros lével oltani a szomját? Mindezeken kívül kontinentális alapmalátákat cefréznek be hozzá, de az ízek komplexitása miatt használhatnak különféle kiegészítő malátákat is: pl. búza, rozs, melanoidin, stb. Komlóként pedig a nem túl tolakodó fűszerezettségű, pl. Saaz-típusúak jöhetnek szóba.
Végül pedig a fentebb beharangozott 30 literes „erjesztőkád”⇓
