Egy kis etimológia – helyett

New England IPA a neve ennek a viszonylag friss sörtípusnak, viszont ahogy már az IPA rövidítést sem szükséges kicsomagolni a sörforradalom IPA-inál, úgy gyakran ezt a fajtát is egyszerűen csak jól NEIPA-zzuk. Akár így, magyarosan is: “neipa”. Ez persze mindenféle bágyatag szóviccek előtt nyithat utat áthatolhatatlan kis közép-európai nyelvünkben: mikor a haverokat megkérded, hogy milyen sör legyen a következő főzet, ők pedig a sok duplatriplakeserű sörtől megcsömörlötten rémülten kiáltják feléd, hogy “csak ne ipa” – és akkor te a legnagyobb nyugalommal csak annyit válaszolsz, “oké”.  De a haverok is megnyugodhatnak, mert a NEIPA valóban egy olyan IPA-különlegesség, amely aztán végképp nem a keserűségéről ismert. De miért is gondoljuk – egyébként egyáltalán nem alaptalanul – hogy egy IPA-nak keserűnek kell lennie? Az eredeti, ma már megkülönböztetésként angol jelzővel illetett IPA volt az ún. India Pale Ale. Azért India, mert a hosszú tengerentúli útra, indiai exportra készültek és  Pale, mivel ezek világos sörök voltak (az Ale pedig, mint sokan tudják is arra utal, hogy ez egy felsőerjesztésű sörfajta). A mai újhullámos, amerikai IPA-knak azonban már nem csak Indiához semmi közük, de sok esetben a világos, sápadt (pale) színhez sem. De továbbra is erős a komlókeserűségük. A New England IPA viszont mégcsak a keserűségben sem bajnok.

Ez az első NEIPA-nk, az opálossága még hagy némi kívánnivalót maga után.

Miből készül – hogyan készül?

Ami a komlót illeti

Egy könnyű, lágy, szinte gyümölcslészerű sörről van szó, valami olyasmiről, ami némileg édes is. Nem zavaróan, nem feltűnően persze, de ha egy csontszáraz sört keresel, rossz helyen jársz. Jellemző a komlózottsága. Az eredeti IPA-kra, gondolunk itt elsőnek az angol IPA-kra ugye azt mondják, hogy nagyon keserűek, mert sok komlót főznek bele. Ezzel szemben az amerikai IPA-k nagyon-nagyon keserűek, mert rettentő sok komlóval készülnek.  A NEIPA-knál pedig már iszonyat sok komlót használnak fel, viszont azt a böhöm mennyiséget sok esetben egyáltalán nem főzik bele – vagy ha mégis, akkor is csak nagyon rövid ideig, így kevesebb alfasav izomerizálódik vízoldható, így keserűséget okozó formába. Inkább vagy közvetlenül főzést követően (flame out komlózás) vagy némileg lehűtve, 80 °C körül (hop stand komlózás) adják a sörléhez a komlót. Az ilyen eljárások következtében a komlóknak kevésbé a keserűségük, mint inkább a frissítő ízük érvényesül majd a kész italban. Ennél is nagyobb komlómennyiség kerül a sörbe a főerjedést követően (dry hop, magyarul hidegkomlózás). A hidegkomlózás pedig legnagyobb részt a sör illatát teszi fűszeresebbé, átütően kellemessé. Fontos, hogy a komlók citrusos, gyümölcsös karakterűek legyenek. Ilyenek például a Simcoe, a Citra,  az Azacca, stb.

A szamóca és a komló gyümölcsössége!

A víz (is) az úr!

Kifejezetten lágy víz szükséges hozzá. Van sörfőző, aki szeret otthon pepecselgetni a vízlágyítással, más készen szerzi be azt: például desztillált vagy fordított ozmózisos készülékkel előállított vizet használ fel a cefrézésnél.

A szamóca mélyebb, narancssárgásabb irányba viszi el a színeket

A maláta és az élesztő

Ami a malátákat illeti, ennél a sörnél a különféle karamellmaláták kerülendőek, azok mézes-diós-kekszes ízei elvonnák a figyelmet a komlókról. Kell egy világos alapmaláta, lehetőleg pale ale, illetve szóba jöhet kiegészítőként a búzamaláta is. Pelyhesített termékek (zabpehely, búzapehely) is jöhetnek, ízlés kérdése, felhasználásuk nem szükségszerű. Mindenesetre selymesebbé teszik a sört és némileg javíthatják annak testességét. Az élesztőnél jó olyat választani, aminek legalább közepes vagy jó a flokkulációja, azaz pelyhesedése. Az ilyen élesztők viszonylag hamar leülepednek az erjesztőkád fenekére és a fenolok, komlóolajok nem tudnak hozzátapadni a sejtekhez, így benne maradva a sörben zavarossá teszik azt. A zavarosság általában nem előny a söröknél, de a NEIPA-nal ez direkt jó, maradjon is csak opálos, zavaros! Emellett egy  ún. “juicy”, gyümölcsleves jelleget is adnia kell az élesztőnek a kész sör ízében. A Fermentis S-33, illetve S-04 élesztői egész remekül mutatják ezeket a tulajdonságokat. Mi az utóbbit választottuk a sörünkhöz. A gyümölcsösség persze fokozható, konkrétan gyümölcsök felhasználásával. Egyik nagy kedvenc a mangó, de más is szóba jöhet, mi konkrétan az eperrel (nevezzük most szamócának) turbóztuk fel sörünket. Van persze aki azt mondja, fölösleges a gyümölcs ebbe a sörbe, had szóljon a komlók és az élesztő gyümölcsössége! Nehéz vitatkozni velük, hiszen ebben is van valami. Meg ebben is, itt lentebb!

A Szamóca juice rövid értékelése

Ami pedig a mostani sörünket illeti: a komlós ízekkel és a gyümölcsösséggel semmi gond nem volt, sőt! A visszajelzések pozitívak voltak. A komlós selymesség és a “zöld ízek” megvoltak. Amin dolgozni kell még, az a zavarosság. Általában elvárás a söröknél a tükrösség, tisztaság, de néhány típusnál, például a New England IPA-knál ez kifejezetten hátrány. Sörünk persze nem lett tükrös, de a zavarosságán, oplásosságán, “hazy-ségén” még dolgozni kell. Ha megtörtént, azzal is jelentkezünk. Addig is egészség és örömfőzés!